A modern konyha csak beépített lehet, egyszerűen azért, mert saját nevének áldozata a „modernség”. Éles körvonalú, már-már szigorú, jó helykihasználású teret idéz, amely a legutolsó divat szerint van berendezve, és okosan kialakított tárolókkal van felszerelve. A letisztult formavilágot a könnyen kezelhető felületek és praktikus tartozékok egészítik ki.

A hagyományőrző vidékies stílus bútorai fából készülnek, közép és sötét árnyalatúak, antikoltak. A szigorúan értelmezett vidékies konyha bútorát sohasem fedi festék. A fa természetes erezete mindig érvényesül, legfeljebb némi pác teszi intenzívebbé a színeket. Az ajtófrontok anyagának nemes fafajtákat választanak, mint például a tölgy, dió, gesztenye, hárs, cseresznye, vagy éger. Az elbűvölő vidékies stílus szinte minden környezetben alkalmazható. Nem kell falusi házban lakni ahhoz, hogy konyhánkat ebben a stílusban rendezzük be. Ezzel szemben a vidékies stílusú konyha sajátosságai az apró finom minták, porcelángombos fűszerfiókok, díszes üveges és apácarácsos ajtók.

Gondoljuk végig a konyhánk jövőbeli elrendezését, mely során meg kell határoznunk a tárolótér szükségletét és méretét. Ha a tervezés során a meglévő és várhatóan használandó eszközök, gépek, berendezések és élelmiszerek tárolásához tervezzük a bútorokat, a későbbiekben sokkal jobban ki tudjuk használni. Figyelembe kell venni a kényelmi tényezőket és a konyhazónákat is. Az alsó szekrényeknél kényelmetlen az ajtó, ezért inkább a teljes kihúzású fiókrendszereket alkalmazzuk, ezzel helyet és időt nyerhetünk. A belső fiókosztók megkönnyítik a tárolandó holmik rendszerezését, átláthatóságát. A munkalap magasságát saját testmagasságunkhoz igazítsuk. Alaposan át kell gondolni, hogy mennyi helyre van szükségünk, hogy elegendő munkafelület legyen a konyhában. Kiemelkedően fontos a jó minőségű bútorszerelvények választása, hiszen a teherbírás, a csillapított záródás nemcsak technikai kérdés, hanem a bútor élettartamára, használhatóságára is kiemelt hatással van.

A konyha méreteinek meghatározása természetesen egyedileg történik, azonban érdemes bizonyos mértékben alkalmazkodni azokhoz a standardokhoz, melyeket a konyhabútor iparága évtizedek alatt kialakított. A konyhapult és a konyhaszekrény teljes magasságának meghatározása elsősorban a használók testmagasságához igazodik. Mindemellett léteznek általánosan ajánlott méretek, melyek alkalmazása standardizálja a konyhák rendszerét. Az egyes elemek szélessége sokkal kevésbé kötött. Az ajtófrontok egyedi készítésének lehetősége elősegíti, hogy rugalmasan, a felhasználói igények szerint történjen a kialakítás. Mindemellett érdemes - amennyire lehet - a bevált arányokhoz igazodni. Azok a bútorelemek, melyek gyártási technológiájuknál fogva kötöttebbek, a mai napig a hagyományos 15-30-40-45-60 cm bútorszélességhez igazodnak. Az ettől eltérő elemek betervezése kompromisszumos megoldáshoz vezethet, vagy pedig indokolatlanul költségessé teheti a kialakítást. Az adott hely optimális kihasználására a gyakorlott tervezők természetesen megtalálják a megoldást, hiszen a méretektől való eltérések optimális kialakítása azt eredményezi, hogy az Ön konyhája pontosan az egyik faltól a másikig ér, hiszen oda lett kitalálva!

A zónatervezést, mint tervezési elgondolást Európában a Blum dolgozata ki. A konyhaterület felosztása során megtervezzük az ételkészítés műveleti sorrendjét. A munkavégzés sorrendje jobbkezes háziasszonyoknál balról jobbra haladva a tárolás, tisztítás, előkészítés, főzés, majd jobbról balra az edények elmosogatása, öblítése, szárítása, elrakása. A jól berendezett konyha így az ételkészítés folyamatát követi, annak sorrendjében helyezkednek el az egyes tároló- és munkafelületek, gépi berendezések. A tervezés első lépései között kell eldöntenünk a helyi adottságoknak megfelelő munkahely kialakítását és csak a második lépés lehet a közműcsatlakozások helye (sajnos a legtöbb esetben felcseréljük).

A munkaháromszöget az 1950-es években, Amerikában a Cornell Egyetemen fejlesztették ki. Lényege a főbb munkaterületek (élelmiszer-tárolás, mosogatás-előkészítés, sütés-főzés) háromszög alakban való elrendezése. A munkaháromszög alkalmazásával optimalizálhatjuk az egyes munkaterületek közötti távolságot, így időt és fáradtságot takarítunk meg ezzel. Ideális esetben a szárak közel azonos hosszúságúak és 1,5-3 méter között vannak. A jól használható konyha titka a munkaháromszög belekomponálása a munkafelület elosztásába. Szükségtelen egy nagy helyiséget telerakni beépített elemekkel, esztétikailag sem kellemes és drága, ráadásul a végeredmény, sok üres, vagy kacatokkal telepakolt konyhaszekrény.

A konyha formáját alapvetően a konyha helyiség adottsága befolyásolja. A cél a konyhai útszakaszok optimális kialakítása. A falak, ablakok, meglevő berendezési tárgyak, kialakítandó funkciók egyaránt befolyásolják, hogy melyik konyhaalakzatot vagy akár azok kombinációját vesszük alapul a tervezés során. A konyhaalakzatok lehetnek: Egysoros (lineáris), Kétsoros (folyosó-, hajókonyha), „L”, „U” vagy „G” alakú konyha és mindegyikhez kapcsolható az úgy nevezett konyhasziget.

Az egysoros elrendezést olyan helyeken használják, ahol csak egyetlen falfelület áll a bútor elhelyezésekor rendelkezésre. Általánosságban azonban elmondható, hogy egy olyan egysoros konyha hossza, amelyben hűtő, mosogatótálca, mosogatógép és főzőlap, sütő kerül elhelyezésre és még munkavégzésre is marad szabad felület, legalább 3,00 méter. A mostani divatos átfutó rajzolatos (az egymás melletti ajtókon keresztül futó furnérrajzolat) konyhafrontok ezen az elrendezés típuson érvényesülnek a legjobban. Viszont arra kell törekedni, hogy az egy vonalban lévő munkahossz ne haladja meg az 5,00 métert, mert az már munka közben fárasztóan sok gyaloglással jár. Sajnos ez a konyhatípus ergonómiailag a legkedvezőtlenebb, mivel a munkaháromszög egy egyenessé változik, és így a lehető leghosszabb lesz a megteendő út.

A kétsoros elrendezésnél a konyha két egymással szemben levő oldala bútorozott. Ez az elrendezés biztosítja a leghatékonyabb térkihasználást, mivel a munkaháromszöget alkalmazva a munkavégzés közben megtett utak hossza jelentősen lerövidül, ezáltal a konyha kényelmesen használható. Érthető, hogy a konyhafőnökök ezt az elrendezést kedvelik a legjobban. A hajókonyha mindkét oldalán egy-egy pultsor fut végig, a köztes szabad hely ideális esetben 1,20 méter. Hátrány, hogy munka közben 180°-os fordulatokat kell tenni. A bútorok, berendezések elhelyezésénél célszerű ügyelni arra, hogy a mosogató és a főzőfelület egy oldalra kerüljön, és a munkacentrumokat ne válasszuk szét (ez sajnos nem mindig megvalósítható), és a másik oldalon kap helyet a munkafelület és tároló helyek. A legfontosabb szabály, hogy a konyhában kerülni kell az átmenő forgalmat, mivel ez akadályozza a kényelmes munkát. Ez a forma az elemek elrendezésének nagyobb variációs lehetősége mellett jobb térkihasználást biztosít, mint az egysoros. Alkalmazása ott ajánlott, ahol a konyha keskenyebb végeinek beépítése valamilyen oknál fogva (nyílászárók, fűtőtest stb.) nem lehetséges. Kialakításának feltétele a minimum 240 cm széles konyha (2×60 cm konyhabútormélység + 120 cm közlekedőrész).

Az „L” alakú elrendezés a nagy, tágas konyhákban jó látványos megoldás, akkor alkalmazható, ha a helyiségben két egymásra merőlegesen elhelyezkedő falfelület építhető be konyhabútorral. Az L alakú konyha funkcionálisan éppen olyan jó, mint a kétsoros elrendezés. Az L alakban elrendezésnél kiszélesedik a rendelkezésre álló munkatér és kényelmes munkaterületet ad. Sajnos egyetlen hátránya a sarok nehéz kihasználhatósága, igaz, a modern vasalat gyártók erre az esetre is számtalan új ötletet fejlesztettek ki, kezdve a forgó sarokpolcoktól, a korpuszból kijövő rácsos kosarakon át a legújabb sarokból kihúzható fiókrendszerekig. A munkaháromszög szempontjából tekintve szintén ideális megoldás, mivel a „minden kézre esik” elv jól érvényesül. Tipikus megoldása, amikor az L alak egyik végében a hűtőszekrény, a másik végében a sütő, középen pedig a mosogató helyezkedik el.

Az „U” alakú konyha a bútorelemeket és a berendezési tárgyakat a helyiség három fala mentén sorakoztatja fel. Az U alakú alaprajz megvalósítását többnyire nem a tér szűkössége, hanem a rossz helyen nyíló ajtó akadályozza. Ez az elrendezés egyébként biztonságos, jól használható munkapult felülettel rendelkezik, és bőséges tárolótere kicsi és tágas helyiségek számára egyaránt megfelelő. Az U alakú konyhánál, ha a munkapultok által közrezárt részt túl nagynak vesszük, akkor viszont sajnos a háziasszony munkáját nehezítjük meg a sok felesleges közlekedéssel a munkafolyamatok közt. A helyiség adottságaitól függően a szárak lehetnek egyenlő vagy aszimmetrikus hosszúságúak. Az U-alakú elrendezésnél körben elhelyezve, minden kéznél van a fontos konyhai funkciók (a tárolás – előkészítés – főzés – mosogatás) ellátásához. A sarokszekrényekkel sok hely nyerhető a tároláshoz. A változatos sarokmegoldások élesebb vagy lágyabb formát kölcsönöznek a bútoroknak. Sajnos az U alakú konyha szintén rendelkezik, sőt kétszeresen is, az L- alakúnál említett sarkok nehéz kezelhetőségével.

A „G” alakú, illetve félszigetszerűen elrendezett konyha egyszerre többféle igényt is kielégít, tulajdonképpen egy U alakú konyha, egy étkező hozzátoldással. Előnye, hogy a háziasszony közvetlen kapcsolatban van az étkezőrésznél ülőkkel. Az ilyen elrendezésű konyhában gyakorlatilag az ajtót kivéve minden oldalon bútorelemek állnak. Nagyméretű, reggeliző résszel vagy étkezővel bővített lakókonyha praktikus kialakítási formája. Jól alkalmazható azokban a lakásokban, ahol a konyha egy légtérben található az étkezővel és a nappali helyiséggel. Gyakran a G szára, avagy a térbe nyúlva kialakított, mindkét oldalról használható félsziget képezi a különböző funkciók választóvonalát. A fantázia, határozza meg, hogy ennek a térelválasztó pultnak étkező, előkészítő, főző vagy éppen mosogató funkciója van.

Nagyon divatos megoldás a konyhasziget, amit többféle funkció ellátására is használhatunk. A szigetszerű elrendezéshez jókora, tágas helyiségre van szükség. A „sziget" elkülönült munkaterületet alkot, miközben a konyha tágasnak hat. Ennek az alaprajznak a megvalósításakor rendkívül körültekintőnek kell lennünk, hogy ne kelljen túl nagy távolságokat tennie a háziasszonynak munkavégzés közben. Jó tervezés után a konyhasziget nagyon praktikus, kényelmes és esztétikus eleme lehet minden tágas, nagy konyhának, ahol a család életének nagy része zajlik. Egy jó sziget legalább 150 cm széles, de ha több munkafolyamatot is itt szeretnénk végezni, akkor ennél jóval hosszabb kell. Ahhoz, hogy körbe lehessen járni, a fiókokat, ajtókat kényelmesen ki lehessen nyitni, optimálisan 120 cm hely kell körülötte minden oldalon. Kicsit spórolhatunk a hellyel, ha az egyik végét egy falhoz helyezzük, így egy félszigetet kialakítva. A mélységének, ha csak előkészítésre akarjuk használni, akkor elég a 60 cm, de ha már a főzőlapot vagy mosogatótálcát is itt helyeznénk el, vagy akár étkezésre is szeretnénk használni, akkor 90-120 cm szükséges. Ha a főzőlap kerül ide, akkor nem szabad elfeledkezni a szagelszívásról. Mivel általában nagyobb térről beszélünk, nagy teljesítményű elszívót érdemes választani, amely az egész helyiségben képes az optimális szagelszívásra. A szigetszerűen berendezett konyhának megvan az az előnye, hogy a szakács akkor sem marad magára, amikor a vendégek kényelembe helyezik magukat a térelválasztó szerepét is betöltő „sziget" másik oldalán, biztos távolban a konyhától, mondjuk egy kanapéban. Kifejezetten olyan embereknek ajánljuk, akik szeretik a konyhaművészetet, és a főzést szeretik a helyiség középpontjába állítani. Ennek a térszerkezetnek a legpraktikusabb megvalósulása az, amikor a sziget szoba felőli részére egy bárpultot teszünk.